2016. szeptember 30.
Rendhagyó együttműködésben foglalkoznak a BME és az ELTE kutatói a Molnár János-barlanggal.
A két egyetem szakemberei év elején kezdték el a beszélgetést a közös munkáról, aminek köszönhetően már a második találkozónál tartanak, és az ősz folyamán folytatódnak a barlang feltérképezését elősegítő workshopok. A korábbi ELTÉ-n tartott megbeszélés után most a BME fogadta a másik egyetem kutatócsoportját, és júliusban egy workshop keretében számoltak be saját eredményeikről.
A BME Építőmérnöki Kar részéről Karay Gyöngyi az egyik kutató, aki a barlanggal foglalkozik, és az ELTE-vel közös kutatói együttműködés szervezésében is részt vesz: „Már egyetemistaként is szivárgással és földalatti vízmozgásokkal foglalkoztam, a Molnár János-barlangot pedig tavaly kezdtem el kutatni. Meglepően kevés információnk van a barlangrendszerről, éppen ezért fontos a közös munka az ELTÉ-n dolgozó kutatókkal – nekik más típusú szakirodalom áll a rendelkezésükre, így közösen könnyebben jutunk előre.” A barlang feltérképezése, kutatása folyamatosan zajlik, egyelőre nem lehet biztosan tudni, hogy milyen összeköttetésben áll a többi budapesti barlanggal. Gyöngyi korábbi kutatásai a repedezett kőzetekben zajló vízmozgással kapcsolatosak, most pedig a Molnár János-barlang modellezésével foglalkozik.
Dr. Szieberth Dénes a BME Vegyészkarának kutatója búvárként is hozzá tud járulni a barlang feltérképezéséhez, ő évek óta foglalkozik a témával, a barlang felújításán is dolgozott, amellett, hogy merülései során mintavételekkel is hozzájárul, hogy minél több információ derüljön ki a barlang termálvízének eredetéről. A modellezés és a kémiai mérések, mintavételek mellett a hirdológiai mérésekről is szó esett a workshopon. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem szivárog csapadék a barlangban található karsztvízbe, bár a kiterjedt labirintusrendszernek még korántsem jutottak a végére a búvárok, így az esetleges összeköttetésekre a többi környékbeli barlangrendszerekkel nem derült fény.
A programot Dr. Hajnal Géza a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék tanszék-vezető helyettese nyitotta meg köszöntő beszédével, és az ő záró gondolatai fejezték be. A részletes program itt található.
A következő workshopot őszre tervezik, amelyet Dr. Szieberth Dénes szervez. A további tervek között szerepel, hogy a részben a barlang vizét használó Lukács fürdőt érdekeltté tegyék a kutatásban, szeretnék felvenni a kapcsolatot a Belügyminisztériummal és felmerült egy tematikus kötet készítésének a lehetősége is, amit a jövő évre terveznek. A búvárok nyomjelző engedély-szerzése és a Karay Gyöngyi által készített barlangmodell kiegészítése a regionális áramlási modellel elősegítenék a további feltérképezést. A közös adatbázis létrehozása pedig megkönnyíti az együttműködést, így ezt is szeretnék megvalósítani a közeljövőben.
|
Molnár János-barlang A búvárok csodaszép felvételeinek köszönhetően az is betekinthet a barlangba, aki nem rendelkezik a merüléshez szükséges engedélyekkel:
(A video a képre kattintva elérhető.) Sokan nem tudnak a József-hegy lábánál húzódó szövevényes barlangrendszerről, ami a budai Termálkarszt része. A barlang a Malom-tó mögött a tavat tápláló források vízvezető járata, amely a rózsadombi nagy barlangrendszerek ötödik, de egyetlen aktív képviselője. A nagyrészt a vízszint alatt elhelyezkedő és így csak búvárok számára „járható” rendszer vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a Budai hegyek felől áramló hideg karsztvízből kapja. A barlang arról a vegyészről kapta a nevét, aki az 1850-es években elkezdte kutatni a barlangrendszert, száraz járatait feltárta, feltételezte a víz alatti további barlangrendszert és elemezte a víz összetételét. Bár az 1930-as évektől folyamatosan kutatták a barlangot, a legnagyobb volumenű felfedezést 2002-ben tették: elérték a világ legnagyobb termálvizes, 20-25 méter magas, kupola alakú víz alatti termét – amelynek egy része a víz mai szintje fölé emelkedik. Ezt a termet 2008-ban egy fúrással meg is nyitották, bár jelenleg nem látogatható, csak engedéllyel megközelíthető. A folyamatosan zajló felderítések és felmérések eredményeként, a rendszer jelenleg ismert hossza 6 km, mélysége pedig 80 méter a vízszint alatt. A barlang kiterjedése azonban bizonyosan nagyobb, mivel számos olyan végpont van, ahol a továbbjutásnak egyelőre az emberi teljesítőképesség és a búvártechnikai lehetőségek szabnak határt. A Molnár János-barlang megismerésének fontos tudományos jelentősége van, hiszen a hévizes eredetű barlangok kialakulását egy aktív barlangrendszerben lehet a legtökéletesebben tanulmányozni. |
A workshop résztvevői:
Balról jobbra: Dr. Hajnal Géza, Mádlné Dr. Szőnyi Judit, Bodor Petra, Csondor Katalin, Karay Gyöngyi, Rehák András
Balról jobbra: Dr. Hajnal Géza, Mádlné Dr. Szőnyi Judit, Bodor Petra, Csondor Katalin, Farkas Dávid, Rehák András