2017. október 04.
Persze a címben leírt állításban van egy kis figyelemfelkeltő túlzás, hiszen a buszszámla mellett A BME Zielinski Szilárd Építőmérnöki Szakkollégium megalakulásához kellett cikkünk egyik szereplője, Obreczán Mátyás, akiben ez után fogalmazódott meg a hivatalos szervezet alapításának gondolata. A gondolat megvalósulásához szükség volt a KHT támogatására, a későbbi tagok segítségére, és a körülmények szerencsés együttállására is. A részletek kiderülnek a Mátyással készült interjúból, majd a Szerkezetépítő Tagozat jelenlegi vezetője, Bódi Sarolta mesél arról, hogy miért érdemes csatlakozni a szakkollégiumhoz.
Obreczán Mátyás ma már ígéretes karrier előtt áll a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban és egy ötéves kislány édesapja – néhány éve azonban érdeklődő és aktív építőmérnök hallgató volt, aki szívesen szervezett szakmai kirándulásokat. Csakhogy egy alkalommal úgy alakult, hogy nem jött össze elég pénz a buszút kifizetésére, de ez csak a kirándulás végén derült ki. Ez indította arra Mátyást, hogy szervezettebb keretet adjon saját és társai szakmai érdeklődésének – és nagyjából így alakult meg a BME Zielinski Szilárd Építőmérnöki Szakkollégium.
Hogyan indult nagyrészt neked köszönhetően az Építőmérnöki Szakkollégium?
2000 és 2007 között jártam az egyetemre, és már 2003-tól önszorgalomból szerveztem szakmai kirándulásokat és programokat. Akkor is létezett már a Szakmai Hét, és már akkor is nagyon népszerű volt. De azt az egy hetet leszámítva, amibe rengeteg kirándulást sűrítettek bele, elég kevés tanulmányi időn túli egyetemi program volt. Akkor merült fel, hogy lehetne az egyénileg szervezett kirándulásokat esetleg hivatalosabb keretek között is csinálni, amikor először maradt nálam egy kifizetetlen buszszámla. Akkor hála az oktatóknak az egyik egyetemi alapítvány kisegített. Boros Vazul a KHT akkori vezetője nagyon konstruktív volt, és jól együtt tudtunk dolgozni. Én is KHT-s voltam, mint Kollégiumi Bizottság titkár. Akkor felfutóban voltak a szakmai körök, a Földmérő Kör és a Mérnök Műhely már létezett, a Vízépítő Kört pedig az én évfolyamtársaim élesztették újjá. Viszont ők pár évvel később már kifelé mentek az egyetemről, mivel ők tanultak a legjobban, és a negyedik év vége felé már nem nagyon fért bele a tanulás mellett a kör építése. Az viszont látszott, hogy utánpótlás nélkül könnyen lehet, hogy el fog laposodni ez a kezdeményezés. Ezt látva, illetve a buszszámlás eset után jött az ötlet, hogy adjunk ennek egy keretet, amibe belefoglaljuk a szakmai köröket. Azért lett Szakkollégium, mert nem sokkal korábban alakult a Simonyi a Villanykaron, és ez nagyon megtetszett. A Rajkot pedig mindenki ismerte, mint jó példát. 2004-ben lassú indulással létrejött a Szakkollégium, aminek én lettem az első elnöke. Egy szakmai vetélkedővel kezdődött, ahol formálódott egy csapat, akik végül megalapítottuk. A megalakulás után egy szemesztert Erasmussal a Delfti Egyetemen töltöttem, és miután visszajöttem, még lendítettünk egyet a dolgokon, és kicsit meglepő módon, a legnagyobb örömömre megmaradt a szervezet, és azóta is működik.
A Szerkezetépítő Tagozat alakulása is ekkor történt?
Külön Tagozat az után lett, hogy én már lediplomáztam. Mivel hídtervezőként végeztem, és eleinte ezzel is foglalkoztam, így az általam szervezett programok és az általam bevont tagok – mind szerkezetesek voltak. Szerintem évekkel később alakult meg név szerint a Szerkezetépítő Tagozat. Mi még nem voltunk annyian szerkezetépítők, hogy érdemes lett volna külön kört alapítani, ráadásul eleinte meghagytuk a többi szervezet önállóságát. Később született meg az az igény, hogy minden Tagozat hasonló szintre kerüljön és legyen egy közös struktúra is.
Hogy alakult a karriered azóta?
6,5 fél év egyetem után kaptam meg a diplomámat, de én akkor már dolgoztam a Főmtervben a Hídirodán (Főmterv Zrt. Híd és szerkezettervezési Iroda – a szerk.). Közben elvégeztem a mérnök-közgazdász szakot a Corvinuson, és utána egy nagyobb váltással elmentem a KIKSZ-be (KIKSZ Közlekedésfeljesztési Zrt. – a szerk.), ami az akkori Közlekedés Operatív Programnak volt a közreműködő szervezete és a közlekedésbe áramló EU-s támogatásokkal foglalkozott. Amikor 2014-ben változott az intézményrendszer, akkor bekerültem az NFM-be, és maradtam, hogy a CEF-fel (Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz) foglalkozzak. A CEF Főosztályon tulajdonképpen ugyanúgy a közlekedésinfrastruktúra-fejlesztés finanszírozása folyik, de közvetlenül Brüsszelbe nyújtunk be pályázatokat angol nyelven. Kicsit messze esik már az építőmérnöki szakmától, de azért fontos tudni ezen a területen, hogy amit az EU-s forrásokból finanszírozunk az stratégiailag is alátámasztott-e.
Mit adott neked a szakkollégium?
Nagyon sok munkát adott, és plusz 1-1.5 évet az egyetemen. De az nagyon jó érzés, hogy létrehoztunk valamit, ami azóta is működik. Elhívtak a 10 éves találkozóra, ahol megkoszorúztuk a Zielinski szobrot az egyetem kertjében, ezek nagyon jól esnek.
Amikor én jelentkeztem állásra még a KIKSZ-be, a felvételnél számított az, hogy aktív voltam a kari szakmai életben.
Azt megtanultam az alapítás és szervezés során, hogy milyen lehetőségeim vannak embereket motiválni úgy, hogy pénzeszközök nincsenek a kezemben. Sokat olvastam róla, és a gyakorlatban is volt lehetőségem kipróbálni. Ráadásul az egyetemi hallgatók elég elfoglaltak, hiszen ha épp nem kell tanulni, akkor fontos bulik vannak, amiket aztán ki kell pihenni… És ezek mellett kell megtalálni az időt és a motivációt a szakmai programokhoz.
Tartod a kapcsolatot az egykori és jelenlegi szakkolisokkal?
Vannak időszakok, amikor újra és újra belekerülök a vérkeringésbe, ez részben attól függ, hogy nekem mikor van erre időm, részben pedig attól, hogy mire van igény. 2011-ben egy kurzus keretében kapcsolatba kerültem, a Rajk Szakkollégium működésével, nekem nagyon szimpatikus volt az, hogy a volt tagok lehetőségeikhez mérten segítik az új tagokat, és ez egy olyan kapocs, amivel akár úgymond „nagy” embereket is azonnal el tud érni egy új rajkos. Ráadásul egy volt rajkos simán megteszi, hogy kidolgoz és megtart egy komplett kurzust az aktuális szakkolisoknak.
Én is jártam vissza tréninget tartani, és volt, hogy a kapcsolataimnak köszönhetően pénzzel is tudtam segíteni a szakkollégiumot. Nem volt meg az egyik Szakmai Hétnek a büdzséje, amit láttam a vezetőségi levlistán – ezért megkérdeztem a főnökömet, hogy be tudunk-e segíteni, és valamennyit tudtunk. Most pedig belevágtunk egy közös Alapítvány létrehozásába, ebben azért veszek részt, hogy több lehetősége legyen a szakkollégium mostani vezetőinek.
Szerinted miért érdemes egyetemistaként csatlakozni a szakkollégiumhoz?
Az egyetemen megszerezhető tudásban őszintén szólva vannak gyakorlati hiányosságok. Erre szuper a szakkoli. A másik dolog, amit kevés lehetőség van egyetemi keretek között gyakorolni, az a csapatmunka – a csapatban dolgozás pedig nagyon fontos a szakkollégium keretein belül, és meg is lehet tanulni, ami később munkavállalóként nagy előny.
Mennyire fontos az, hogy a leendő tagnak jó tanulmányi eredményei legyenek?
Nem elvárás, hogy egy tagjelölt éltanuló legyen, inkább a szakmai érdeklődés fontos. Az egyetemi osztályzatok nem minden esetben adják vissza a hozzáállást. Az a motiváció, hogy valaki akar valamit csinálni, érdeklik a szakmai programok sokkal fontosabb, mint hogy melyik tantárgyból milyen jegyet szerzett.
Bódi Sarolta szerkezetes BSc-s hallgató, emellett a Szerkezetépítő Tagozat vezetője. Azt mondja, neki a legtöbbet abban segített az Építőmérnöki Szakkollégium, hogy megismerkedjen az építőipar világával és talpraesettebbé váljon. Elsőévesként attól tartott, hogy még nem tud eleget ahhoz, hogy hasznos tagja legyen a szakkolinak, de azóta megbánta, hogy várt egy félévet a jelentkezéssel…
Miért lettél építőmérnök?
Semmilyen külső befolyás nem volt, ami ebbe az irányba mozdított volna, a családban és az ismeretségi körömben senki sem foglalkozott ilyesmivel. Gyerekkoromban azonban rengeteg makett házat építettem és talán itt már lehetett volna sejteni, hogy melyik szakma áll hozzám a legközelebb. Ennek ellenére csak középiskola utolsó évében néztem körül, hogy mik a lehetőségeim, vetettem el az építészetet, ami az első ötletem volt, és döntöttem az építőmérnöki pálya mellett. A családom persze támogatott a döntésemben.
Hogyan kerültél be a szakkollégiumba?
2014 őszén kezdtem az egyetemet, és már akkor tudtam, hogy a szerkezetépítő ágazat érdekel. Az egyik csoporttársamtól hallottam a szakkollégiumról, és már 2015 tavaszán is gondolkoztam a jelentkezésen, de végül 2015 őszén, másodév elején jelentkeztem és lettem jelölt, majd tavasszal tag.
Neked mit adott és ad a szakkoli?
Nekem nagyon sok mindent adott a szakkollégium. Egyrészt egy nagyfokú talpraesettséget kaptam, hiszen önállóan kell egyeztetni cégekkel, emailezni, kapcsolatot tartani az egyetem tanáraival, véleményt nyilvánítani vagy akár előadni. Ezen kívül egy nagyon széles szakmai ismeretségi körre is szert tettem, hiszen lehetőségem nyílt rengeteg építőipari céget megismerni. Ennek köszönhetően kerültem technikusi gyakorlatra oda, ahol később dolgozni is szeretnék.
A tagozatvezetőség mindezeken túl jár egyfajta kötelezettségvállalással is, hiszen nekem ott kell lennem a programokon, muszáj döntenem bizonyos szituációkban és muszáj előadnom is, pedig sosem szerettem sok ember elé kiállni, de mivel muszáj, megcsinálom, és mostanra talán bele is jöttem.
Befolyásolták az itt szerzett tapasztalatok a jövőbeli terveidet?
Bár még mindig érdekel a tervezés, pár évet először szeretnék a kivitelezés területén dolgozni. Részben azért is, mert a cég, akiknél a technikusi gyakorlatomat töltöttem kivitelező cég és részben azért is, mert úgy gondolom, az itt szerzett tapasztalatokat később kamatoztathatom a tervezésben is. Azután majd meglátjuk, mit hoz az élet.
Mi volt a legemlékezetesebb szakkolis élményed?
Sok tanulmányutat és építkezéslátogatást szervezünk, de az én jelenlegi kedvencem egy előző féléves külföldi élmény. Ausztriába mentünk, azon belül Innsbruckba, ahol az épülő Brenner bázisalagutat nyílt lehetőségünk megnézni egy pályázatnak köszönhetően. Az alagút a Brenner hágó alatt húzódik 60 km hosszan, 200 méter mélységben a föld alatt. Nagyon nagy élmény volt lemenni egy épülő alagútba, kaptunk mindenféle felszerelést, kobakot, gumicsizmát, láthatósági kabátot és még egy hátizsákot is, amiben légzőkészülék volt vészhelyzet esetére. Busszal vittek le bennünket, nem töltöttünk ott sok időt, de mégis felejthetetlen élmény marad.
Kiknek és miért ajánlod, hogy jelentkezzenek tagjelöltnek?
Már első félévtől bátran ajánlom a jelentkezést. Én is halogattam, mert tartottam tőle, hogy még nem tudok eleget az építőmérnöki szakmáról, ahhoz hogy egy ilyen körbe belépjek. Ez nagy butaság, hiszen éppen azért érdemes csatlakozni, hogy megismerd és egyáltalán láthasd a gyakorlatban is azt amit az előadókban próbálnak a fejedbe tömni és megtudd hogy mit is csinál tulajdonképpen egy építőmérnök. Egyáltalán nem kell félni, segítünk egymásnak, és az elején senkinek sem kell önállóan cselekedniei, azután meg már úgyis menni fog.
Mennyire igényel nagy energiabefektetést a tagság?
Nyilván elvisz időt és energiát, mint minden öntevékeny kör… de talán egy bulikörrel ellentétben, az itt befektetett energia hasznosan térül meg, hiszen minden általa szerzett tapasztalat felhasználható később a munkában és a tanulásban egyaránt.
Korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk a BME Zielinski Szilárd Építőmérnöki Szakkollégium Kör-Vas-Út Tagozatát, következő cikkünkben pedig a Vízépítő Tagozat következik majd.