2016. április 05.
Nemrég indult sorozatunkban egy-egy különböző területen dolgozó építőmérnök mindennapjait mutatjuk be, hogy a leendő és jelenlegi hallgatók számára kiderüljön, milyen lehetőségeket rejt ez a pálya.
Wunderlich István olyan elképesztő lelkesedéssel beszél a munkájáról, hogy azt papíron szinte lehetetlen visszaadni. Gyermekkora óta lenyűgözik az építőmérnöki műtárgyak, és ezt a vibráló érdeklődést több évnyi munka után is megőrizte. Szerinte az a munkája legszebb része, amikor a családjának, barátainak mutatja az eléjük táruló épített tájban a hozzá kötődő részeket. Számára fontos az érzés, hogy nyomot hagy, de nem csak ezt élvezi, hanem szinte minden egyes munkafolyamatot.
Hogyan indult az építőmérnöki pályád, miért pont ezt választottad?
A családi hagyományt követve választottam ezt a pályát, egyfajta tisztelgésként a szintén mérnök édesapám előtt. De persze ehhez az is hozzájött, hogy gyermekkorom óta érdekel az épített környezet, és amerre csak jártunk, mindig szebbnél szebb építőmérnöki műtárgyakat láttam, minden tetszett, az utak, a hidak, a TV tornyok és más magas épületek. Elég hamar elkezdtem tudatosan készülni a pályára, a gyermekkori legózást a komolyabb modellezés követte.
Milyen szakirányok érdekeltek? Dolgoztál az egyetemi éveid alatt?
A szerkezet- és a magasépítés vonzott, BSc diplomám ezen a szakirányon szereztem, majd ezt szerkezetépítés és geotechnika szakirányú MSc diploma követte. Jelenleg nemzetközi hegesztőmérnök (IWE) képzést látogatom a Műegyetemen. Nagyon becsülöm azokat, akik az egyetem mellett dolgoznak, mert nagy áldozat összeegyeztetni a tanulást és a munkát. Az alapképzés alatt én csak a tanulásra koncentráltam, aztán a kötelező technikusi gyakorlatomon bedobtak a mélyvízbe, a végén állást ajánlottak, amit elfogadtam. Így kerültem egy olyan céghez, ahol vasbeton csúszózsaluval foglalkoznak. Ez hatalmas kihívás volt, mert Magyarországon ez az egyetlen ilyen cég, Európában pedig összesen három van, ami nagy múltra, nagy projektekre tekint vissza.
Pontosan mi az a vasbeton csúszózsalu?
Ez egy monolit építési technika mely elsősorban magas vasbeton szerkezetek építésénél gazdaságos, amiknek magassági viszonylatban nem, vagy csak kis mértékben változik a keresztmetszete, például hőcserélő torony, cementsiló, liftakna. Ezzel a technológiával akár napi 5 méter vertikális haladás is elérhető, folyamatos, éjjel-nappali munkavégzéssel. Három évig foglalkoztam ezzel, rengeteget tanultam itt és bár eredetileg tervezőnek készültem, rabul ejtett a kivitelezés szépsége és izgalma.
Hogyan folytatódott a pályád?
A Magyar Acélszerkezeti Szövetség Diplomadíjának köszönhetően kerültem kapcsolatba a Közgép Zrt-vel, azóta is itt dolgozom. Acélszerkezeti szereléssel foglalkozom, rengeteg érdekes projektben vehettem részt. A Szolnok-Szajol vasútvonal Tisza meder- és ártéri hídjait építettük, mely során egy hét leforgása alatt megtörtént a 3600 tonnás régi vasúti híd kihúzása, majd az új híd is a helyére került, vagyis egy héttel a munkálatok megkezdése után már újra zavartalan lehetett a vonatforgalom – köszönhetően két tucat mérnök és vagy 200 fő szakember összehangolt, áldozatos munkájának. Jelenleg a Paksi Atomerőműben a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának építése folyik, itt az acélszerkezetekért felelős építésvezető vagyok. Ezzel párhuzamosan zajlik 86-os számú út Zalalövői elkerülő szakaszán két acélszerkezetű híd építése.
Anyagilag mennyire éri meg ezt a pályát választani?
Szerintem az építőmérnöki pálya kezdetén nem a fizetségnek kell lennie az elsődlegesnek, hanem a szakmai tapasztalatok gyűjtésének. A kemény munka és a szakmai tudás meghozza az eredményt. Tehetséges és biztos tudású építőmérnökökre mindig szükség van.
Szerinted mi a legszebb része ennek a szakmának?
Nagyon jó érzés az országot, Európát járva családommal, barátaimmal, megmutathatom nekik azokat a szép dolgokat, amiknek az építése hozzám kötődik. Boldoggá tesz, hogy ilyen formában nyomot hagyok a világban.
Miből áll a munkád a hétköznapokban?
Folyamatos koordináció és műszaki problémamegoldás mind a saját erőforrások, munkarészek, mind az alvállalkozók esetében. Feladataim részét képezik az anyagrendelések, elem kiszállítások, egyéb erőforrások ütemezése, technológia koordinálása az építkezés gördülékeny lebonyolítása. Gyakran együtt kell működni más területek mérnökeivel egy-egy problémás helyzet megoldásában. Minden nap tanulok valami újat, megfigyelem a tapasztaltabb kollégákat, azokat a szakembereket is, akik nem feltétlenül diplomás mérnökök, mégis több évtizedes tapasztalattal dolgoznak és rengeteg olyan dolgot tudnak, amit csak munka közben lehet megtanulni. Sok esetben le kell költöznöm egy-egy építkezés helyszínére az acélszerelés idejére, ez a munkámmal jár.
Milyen típusú embereknek ajánlod ezt a pályát?
Mindenkinek, aki szereti a nagy kihívásokat, képes felelősségvállalásra és kreatív, legyen a választott hivatása a tervezés vagy kivitelezés. Mindezen tulajdonságok mellett fontos az alázat, a lelkesedés és a szorgalom. A Műegyetem európai szinten is elismert elméleti tudást ad az építőmérnököknek, ezt külföldi tapasztalataimból tudom, de a gyakorlati tudást munka közben kell megszerezni. Így az is nagyon fontos, hogy a leendő építőmérnök szívesen tanuljon másoktól, nyitott legyen az új tapasztalatokra: bármilyen építési folyamatban részt venni egy életre szóló élményt, tudást ad.