2021. január 04.
Tanszékünk doktorandusza, Szagri Dóra egy hetet töltött Japánban a Mirai programmal. Útibeszámolója alább olvasható.
Röviden a programról: A MIRAI (“me-rye”) japánul azt jelenti „jövő”. Egy olyan rövid távú csereprogram, melynek célja ~150 európai, közép-ázsiai, különböző érdeklődésű (politika, gazdaság, tudomány) egyetemi hallgató meghívása az országba. A résztvevők a program során megismerkednek Japán kultúrájával, politikájával. Célja, hogy elősegítse a kölcsönös megértést, és ezáltal alapot teremtsen Japán és többi ország közötti jövőbeli barátsághoz és együttműködéshez. További információk: https://www.mofa.go.jp/policy/culture/people/index.html
Előszó
Az év vége felé közeledve azt gondolom, hogy talán mindannyian kissé belefáradtunk az „online életbe”, a karanténba, így most szeretném megosztani márciusi Japán utazásomat, remélve, hogy jövő évben ismét lehetőségünk lesz utazni, és találkozni egymással.
Utazásom kezdete
Január végén megtudtam, engem választottak a MIRAI 2019 program Science & Technology csoport magyar résztvevőjének. Némi félelemmel, de annál nagyobb izgalommal vártam az elkövetkező heteket. Február 20-án már a kezemben voltak a repülőjegyek és megkaptam minden szükséges tájékoztatást a Magyarországi Japán Nagykövetségtől és a fogadó JTB Corp. munkatársaitól. Utólag visszagondolva az utazást egy nagyon szerencsésnek mondható időszakban fogtam ki (március 4-11), már ekkor is lehetett szigorításokra számítani a koronavírus járvány miatt, viszont akkor még viszonylag kevés fertőzött volt világszinten. Ettől függetlenül minden szükséges fertőtlenítő eszközt beszereztem, ami az utazáshoz kellhet.
Március 3-án indultam útnak, Helsinkiben az átszállásra két órám volt, onnan egy Airbus 350-900 szélestörzsű géppel utaztam, ami nekem nagy élmény volt. Mindennel felszerelt repülő volt, de azért a 8+ órás utazást így sem volt könnyű végigülni. Mindenesetre kárpótolt, hogy a gépről nézhettem a napfelkeltét és csodás tájak felett haladtunk el. Megérkezést követően már vártak minket a JTB emberei a reptéren, akik gondoskodtak a szuper programokról és minden a kint tartózkodás során felmerült problémánkat, kívánságunkat igyekeztek megoldani.
Az utazás...
A programokról
Az itt töltött idő első felében látogatást tettünk a Külügyminisztériumban, ahol előadásokat hallgattunk a tudományos és technológiai diplomácia, valamint a japán emberek tudomány és kézművesség közötti kapcsolatáról. Nem véletlen, hogy a legrégebb ideje működő cégek (longevity companies) több mint 50%-a Japánban található, közülük számos már 1300 előtt alapult.
Balra: A Külügyminisztériumban előadás előtt, jobbra: a Shibaura Intézetben a csoportfeladatunk prezentációja után
Ott-tartózkodásunk alatt rengeteg programon vettünk részt, a korlátozások ellenére fogadóink gondoskodtak arról, hogy egy percet se unatkozzunk. Megismerkedtünk a japán kultúrával, emberekkel és a mindennapi élettel is. Shinkansennel utaztunk Hiroshimába, ahol kézzel fogható a történelem, vezetőnk Nakagawa úr – akinek az édesanyja is a bombázás túlélője – számos érdekességet osztott meg velünk. Megismertük a Memorial Cenotaph-ot, mely a bombázás összes áldozatának nevét tartalmazza és a Flame of Peace emlékhelyet is, melynek lángját akkor oltják ki, ha a világon minden nukleáris fegyvert megsemmisítettek.
Látogatás Hiroshimában
Építőmérnökként különleges volt látni, hogyan férnek meg egymás mellett a felhőkarcolók és a történelmi épületek, szentélyek. Ez a kettősség nem csak az építészetben, a technológiában és a vallásban is megtalálható. Látogatást tettünk a Fujitsu központjában, ahol láttuk működés közben a FACOM128A tudományos számítógépet (1957), amint kiszámítja a Pí értékét, emellett láttuk a legújabb fejlesztés, a Fugaku szuperszámítógép alkatrészeit is, így a kontraszt még nagyobb volt.
Tokió építészete, a város sokszínűsége
Mindenképpen fontosnak tartom kiemelni azt a hihetetlen tisztaságot és szervezettséget, amit az ott tartózkodásom alatt tapasztaltam, már akkor minden egyes üzlet és étterem bejáratánál több kézfertőtlenítési lehetőséget biztosítottak, fogadóink pedig minden nap lázméréssel is biztosították egészségünket. Érdekes volt megtapasztalni egy teljesen más kultúrát, megfigyelni mik a szokások és milyen tisztelettel vannak az emberek egymás iránt. „Arigatou Gozaimasu” hallottam minden üzletben, vagy elég arra gondolnom, ahogy indultunk reggelizni. Az étteremben minden egyes alkalmazott, akivel találkoztunk üdvözölt minket és meghajlott, távozáskor szintén. Európaiként egyrészt kicsit meghökkentő volt ezt látni, viszont annál inkább szívembe zártam az országot.
Másik emlékezetes látogatásunk a Cyberdyne cégnél volt, ahol rendkívül fejlett kibernetikai eszközöket és AI-robotokat fejlesztenek (orvosi alkalmazásra is). Kezeléseket nyújtanak az agyi, idegi és izomrendellenességben szenvedő betegek állapotának funkcionális javítására, így sokkal eredményesebbé téve a rehabilitációt. Rendkívül érdekes volt tesztelni egy korábbi fejlesztésű eszközüket, és látni hogyan detektálja az eszköz azokat a jeleket, amivel pl. a karunkat mozgatjuk.
Cyberdyne – kipróbáltuk a kibernetikai robotokat is
Az utazás egyik fénypontja a Mijadzsima-sziget látogatása volt, ahová komppal jutottunk el, az itt található az Icukusima-szentély az UNESCO világörökség része is. A szigeten eltöltött nap sajnos hamar eltelt, viszont igyekeztünk felfedezni minden részét. Számos buddhista templom és shinto szentély található a szigeten, melynek minden pontján szabadon barangolnak az őzek.
Egy nap a Mijadzsima-szigeten
Ha már Japán és ha már szigetország, muszáj megemlítenem az ország gasztronómiáját is, amibe bőségesen volt lehetőségünk belekóstolni. Sajnos nem vagyok a tengeri ételek nagy kedvelője, ennek ellenére igyekeztem minél több mindent megkóstolni, kilépve a komfortzónámból. A kedvencem a karaage csirke volt, amit azóta is előszeretettel készítek. Eredetileg ez csirke felsőcombból készül, amit gyömbéres, szójás pácban készítenek, majd burgonyakeményítőbe forgatva sütnek ki. A többiek, akik szeretik a tengeri fogásokat, elmondhatom, hogy rajongtak minden egyes ételért. Utazásunk során számos fogással ismerkedtünk meg, és ha választanom kellene akkor a rákchips és a tempurában készült garnéla volt az, ami közelebb állt hozzám. Nagyon kevés szabadidőnk volt, viszont ebbe besűrítettem egy látogatást a gasztronómiai negyedbe, a Kappabashi utcán. Egyedül jártam be a környéket és boltokat, gyönyörű kézműves termékeket láttam, szuvenírként pedig egy santoku szakácskéssel tértem haza.
Shibuya kereszteződés (Shibuya crossing) - a világ legforgalmasabb gyalogos átkelőhelye
Az utazásom sajnos csak 1 hétig tartott, ennek ellenére többször is úgy éreztük közben, hogy már szinte 2 hete is itt vagyunk, mert olyan jólszervezett volt és annyi programon vettünk részt, amit szinte lehetetlen felsorolni itt. Ehhez talán hozzáárult egy érdekesség is az időeltolódásban: ugyanis Japán idő szerint délután 4-5 körül beszéltem a családommal, majd másnak reggel nagyon fura érzés volt beszélni/chatelni az itthoniakkal, hiszen Magyarországon még mindig ugyanaz a nap volt.
Összességében nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a programon, rengeteg élménnyel, baráttal gazdagodtam, az utazás egy olyan része az életemnek, amire mindig szeretettel gondolok vissza.
